A fenti említett szakmai összetétellel valami bankrabló banda is lehetnének egy angol filmben, vagy esetleg ugyan ez egy jó fajta Monthy Python darabban, ha már nevet kölcsönöztek tőlük a srácok. E helyett azonban, talán ők az utolsó pécsi zenész generáció, akik saját tapasztalatból vágják a Melinda utcai garázssor élményét, ami a 90-es évek legelejétől egészen a 2000-es évek eleje-közepéig (ezek szerint legalábbis) a pécsi zenei színtér „kultikus rockstar neveldéje” volt, ahonnan olykor-olykor tényleg egész jó dolgok is előmásztak. Minden esetre az embert felkészítette a rock'n'rollra az biztos: a nyári nyitott garázsajtós próbáknak köszönhetően az ember elsajátíthatta a tányérsapkás hivatalos közeggel, vagy éppen a lelátogató, magukat önkényesen fizikussá avató, közelben lakó, unatkozó idiótákkal való mindennapos kommunikáció fortélyait. Télen pedig az indoor üvegbe pisilés biztos kezű technikáját, amivel elkerülhető az üvegben „meglepetés szerűen” keletkező túlnyomás. Kannás bor, Vermona, Regent, Jolana, sok-sok tojástartó, poszterek és fekete kátránytető, csak hogy nyáron jól fűtsön, télen behavazva pedig minden fényt és hőt becsületesen visszaverjen.
Az elmúlt 6-8 év részletezését, ki kit hogy ismert meg és honnan, min keresztül jutott oda a Kamikaze Scotsmen, hogy életre kelt fél évvel ezelőtt és most pedig sutyiban igen jó dolgokat csinál, azt most hagyjuk. A WNS zenekar, amiben Ádám és Bence játszottak sajnálatos módon felbomlott idén tavasszal a fasz világnapján. Legyen most elég ennyi. És jöttek az elszánt skótok, integrálták régi pécsi barátjukat, az őrült dobost, Marcit, és nekikezdtek.
„- Leültünk, elkezdtünk jamelni, és teljesen elszálltunk egymástól, …...meg maguktól, és ki is alakult a stílus. Nem volt koncepció, kiadtuk magunkból ami volt.”
Vannak ilyen szerencsés konstellációk. Teszem hozzá, a srácok tényleg tudnak is zenélni, de az eddig hallottak alapján mégsem vesznek bele abba, amibe néhány nagyon jól képzett zenész hajlamos beleesni, hogy „na baszki én mekkora nagy zongorista vagyok és most aztán annyira az arcodba tolom ezt az információt, hogy letolom a torkodon a versenyzongorát”. Persze vannak zenék amik erről szólnak, de a Kamikaze Scotsmen nem ilyen. Nagyon belülről csinálják, és valószínűleg ezért nem hat mesterkélten még az a jó pár „kimatekolt” dolog sem, amit elsőre nem is hall meg a felületes hallgató, de ha egy picit is figyel rájön, hogy néha mintha a Mandelbrot-halmazt igyekeztek volna megzenésíteni. Ám ahogy a színes végtelen fraktáloknál sem áll neki egy épeszű ember számolgatni, hogy miért olyan amilyen, szerintem itt sem. Szép, és jó, és kész. Megcsinálták akik megcsinálták olyanra, hogy neked már csak hallgatni és nézni kelljen és élvezni.
És nem restek dolgozni az ügyön. Heti négy-öt próba, számírás, jammelés, de nem azért mert muszáj, hanem ez az ami leginkább kikapcsolja, szórakoztatja őket. Ezért marad el az izzadtság szag valószínűleg még akkor is, ha a ritmika 15/8-ban van, mert oda éppen az illik. De az is megesett, hogy stúdiózás előtti nap, este fél 11-kor álltak neki szinte teljesen átírni egy dalt. Megdumálták ki hoz másnap termoszban kétszáz liter kávét, és jöhetett az éjszakai műszak.
„-Ez az ami a legjobban felszabadít bennünket, ezért csináljuk. Nincs meló kényszer.
-És mitől marad őszinte szerintetek a zene, mitől marad meg ez a flow?
- Szinten kell tartani, jammelni kell.”
Rutinos blokkerként szinte minden nap fültanúja vagyok annak, amikor egy-egy zenekar besétál a nappaliba miközben valamelyikük egyetlen helyzetmegoldásként azt veti fel némileg erőltetett nyugodtsággal a hangjában: „Gyerekek akkor igyunk egy sört, ezt mára hagyjuk a faszba, ilyen légkörben, ilyen hangulatban nem lehet próbálni, semmi értelme.” Ez mindenkinél megesik. (És tényleg az „üljünk le és igyunk egy sört” a megoldás tapasztalataim szerint.) Tuti itt is lesz ilyen, de ez természetes. Mégis nagy öröm számomra látni egy olyan zenekart, ahol úgy tűnik, az átlagosnál jóval kevesebb az ego harc. És együtt munka van. Zeneileg abszolút, szövegileg pedig Bence és Ádám, egymás sorait kihúzgálva, belejavítgatva dolgoznak. Ez az, ami ennek a dob, bass gitár, billentyűk – ének trionak a sajátja. Szándékosan nem kezdenék bele abba, hogy hol milyen hatásokat érzek én személy szerint a srácok zenéjében, de kb. Jeff Buckley-től Sting-en, prog rockon, post rockon keresztül Muse-ig és a pszcihedéliáig sok-sok minden van benne. Mindenképp érdekes zene, ami nekem személy szerint leköti a figyelmemet és szórakoztat. Azaz megszólít. És én ezt értékelem nagyon.
Hallgassátok meg Ti magatok! A Kamikaze Scotsmen-t megtaláljátok a facebookon, és ott van két dal a soundcloudon, sőt azt le is tölthetitek. Ééééss, a napokban terveznek egy zártkörű bulit a srácok, amire ha valaki szeretne bejutni, az szerintem zaklassa a zenekart a fácsén található elérhetőségek egyikén. Ott láthatjátok a tagokat meg azokat az alap információkat, amiket ide most nem írtam le, hiszen két kattintással elérhetőek. De azért itt vannak a linkek, hogy ne kelljen keresgélni.
Nyilvános koncert pedig tervek szerint november 3 szabad az á-ban lesz.
Nézzétek, hallgassátok! „No time to loose”
https://www.facebook.com/kscotsmen
http://soundcloud.com/kamikazescotsmen
és ezt pedig kötelességemnek érzem még belinkelni:
https://www.youtube.com/watch?v=Es0t50H44IE
