Mostanában elég sokat találkozom Frenkkel a Blokkban. Nem túl bonyolult a magyarázat: készül az új lemez a Metropol stúdióban. Mondjuk nehéz nem tudni róla, mert hol a zongorát tolják ki a folyosóra, hol pedig az egész dobszerkót kipakolják Sándor Danival, hogy ott vegyék fel valamelyik dal sávjait, mert „ott szól jól”. Ha már így van, gondoltam megkérem Frenket, hogy kicsit meséljen a lemezről, mert (abszolút pozitív értelemben) gyötör a kíváncsiság mit hoznak össze.
- Hogy álltok Frenk? Mikor lesz kész a lemez?
- Gyakorlatilag kész, ma meg holnap masterelünk és annyi.
- Hány szám lesz rajta?
- 11 számos lemez készült. 1 feldolgozás dal is van rajta.
- Miért raktál feldolgozást a lemezre? És mi az? Nem áruljuk még el, ha nem akarod.
-Nem, nem, nincs benne semmi titok. A Kaláka 40 éves évfordulóján volt egy meglepetés koncert Millenárison. Sok mindenkit felkértek, hogy lépjen fel, engem is, és én akkor ezt a dalt választottam, ami meglepő módon egy Kaláka dal. Kosztolányi Dezső, Lecsuklik minden pilla most című versének megzenésítése. Én átdolgoztam a saját világomhoz, még annak idején, és annyira bejött mindenkinek, hogy most felvettük és bonus tracknek felraktam a lemezre. Egy szál zongorával leültem, és eljátszottam. Annyira spontán volt, hogy hirtelen nem is találtam a fülest, de még ezzel sem foglalkoztunk. Egyszer csak integetett Dani, hogy mehet én meg feljátszottam, elénekeltem. Még a zongora is kurva hamis rajta de így a jó.
- Hogy kerültél a Blokkba illetve Danihoz?
- Kovács Geri ismertetett össze a Danival. Hívtak egy zenekarba, és mutogatták a stúdiót meg a zenéket. Az egész dolog atmoszférája tök inspiráló volt. Hallottam és éreztem a zenében, hogy itt nem amatőr emberek dolgoznak és, hogy Dani sem egy amatőr ember. Sajnos mindenhol, ahol eddig lemezt vettem fel -tisztelet a kivételnek-, mindig fondorlatos módon kellett megoldanom a végső dolgokat, mert soha nem olyan volt, amilyennek szerettem volna. Valahogy nem tudtak ráérezni a zenémre, egyik hangmérnök sem. Aztán elkezdtünk dolgozni Danival a Volkova Sistersben. Amikor megfogalmazódott bennem a mostani lemez gondolata, akkor nem is volt kérdés, hogy hol és kivel szeretnék dolgozni. És nem csak mint hangmérnök, hanem mint kreatív társ.
- Ha jól tudom, akkor gyakorlatilag egy fajta társproduceri szerepben vagytok, ugye?
- Igen, abszolút.
- Abból a kevésből leszűrve, amiket hallottam egy-két dalból, mikor be-be ugrottam Danihoz a stúdióba, én azt mondom, hogy hallatszik, hogy Danival dolgozol, és jól áll a zenének.
- Igen, ő egy nagyon nagyon kreatív ember, aki egyből ráérzett a dolog lényegére.
- Amennyire én tudom, most először dolgozol úgy, valakivel együtt hogy valakinek beleszólást engedsz, vagy igazából, kérsz is.
- Igen. Egy csomó dal volt, mikor csak leültem a zongorához pötyögni, és akkor dudorásztam rá valamit, és ebből született egy szám. És egyébként baromi érdekesen zajlott az egész felvétel is. Valahogy volt bennem egy szándékosság, hogy tök spontán legyen az egész. Egy csomó dolgot akartam a véletlenre bízni, mert a véletlenek kurva jó dolgok a zenében. Az előző lemezeken a módszer az volt, hogy ki volt dolgozva minden, és akkor csak felvenni kellett. Aztán bejött egy zenekar, meg fúvós arzenál, meg marimbáztam, meg minden szarral teleraktam a lemezeket. Most meg tök más, most inkább kreatívabb és spontánabb.
- És hatott rád a Blokk? Azaz a közeg amiben itt vagy?
- Abszolút, persze. Itt együtt vannak képzőművészek, meg egy csomó zenész, és van egy erős atmoszférája a helynek. Szóval teljesen más mint bármi, ahol bemész egy stúdióba. Nem nagyon van ilyen máshol, hogy bejövök, és egyrészt találkozom egy csomó haverral, másrészt mindenki érdeklődik a másik munkája iránt, ami egy tök jó dolog szerintem.
- Én találkoztam már olyannal akit ez inkább zavart. De ezek szerint neked bejött.
- Engem pont ez fogott meg ebben az egészben, hogy mindenki érdeklődik a másik iránt, hogy kíváncsiak, hogy mi történik a szomszéd szobában.
- Volt bármilyen, a korábbitól eltérő koncepciód amikor nekiálltál ennek a lemeznek?
- Igen. Illetve először nem, de aztán, úgy csináltuk a Danival, hogy egy szál zongorán, meg egy szál gitáron feljátszottam dalokat és elmondtam a Daninak, hogy én nagyjából mire gondolok. Volt egy elképzelésem, amiből közben engedtem, meg Dani is engedett sokat abból ami az ő fejében született meg, de ez így történik szerintem egészséges esetben. Nagyjából azért volt egy váza a dolgoknak, de olyan aprólékosan nem volt kidolgozva semmi, mint korábban. Ez szándékos volt részemről. Teljesen más dolgot akartam csinálni, szóval ez koncepció volt. Egyébként szöveg világban is így volt. Igyekeztem valami teljesen más fajta irányba elmenni. Igyekeztem a hős szerelmes szentimentális szövegeket hanyagolni. Nem gondolom, hogy 34 évesen még mindig ilyenekről kéne énekelnem.
- Tényleg, benned volt bármi kifelé, vagy kiadók elvárásainak megfelelési szándék korábban, meg most? Most ahogy így levettem a beszélgetésünkből, nem. Úgy látom, hogy most leszartál mindent és csináltad, ahogy gondoltad, de korábban volt ilyen?
- Azt hiszem, hogy az első lemez nagyon megfelelni akart, a második már annyira nem, ez meg most egyáltalán nem.
- És hogy érzed, amelyik nagyon meg akart felelni, az végül valóban megfelelt?
- Szerintem onnantól kezdve, hogy az ember meg akar felelni, na onnantól kezdve már nem felel meg, ez visszafordul. Ez egy hiba volt a részemről, de az ember mindenből tanul.
- Ezen már sokszor beszélgettünk sokakkal, én igazából azt gondolom, hogy a hitelesség egy kibaszott fontos dolog, és ilyenkor az szokott kiveszni.
- Igen, pont ez az, hogy elveszik a hitelesség. Most visszatekintve ezekre a lemezekre látom a hibáikat. De ez egy olyan dolog, hogy úgyse én fogom eldönteni melyik milyen volt. És persze van olyan, hogy egyes dalokkal ma már nem igazán tudok azonosulni, mert én magam tök sokat változtam.
- Mikor jelenik meg a lemez?
- Októberben ki akarom hozni. Az előző lemez majdnem egy évet pihent a szekrénybe. Ezt még egyszer nem fogom eljátszani. Tavasszal pedig megint bejövök Danihoz és elkezdjük a következő lemezt.
- Akkor bejött neked ez a téma, a Blokk és Dani.
- Igen. Egyrészt kurvára inspirál, és egyszerűen kinyitott dolgokat, és nem az van, hogy azon agyalok, hogy bazmeg hogy a picsába fogom ezt megvalósítani, hanem bejövök és kész, összehozzuk valahogy. Egyébként a legnagyobbak is producerrel dolgoztak. John Lennontól a Stonesig, majdnem mindenki, egy két zsenitől eltekintve, mint pl. Prince vagy Frank Zappa. Egy-két kivétel volt tényleg, akik nem szorultak rá, hogy producerrel dolgoztak, de a többiek egyébként pedig nem hiába csinálják így.
- Tényleg, még egy kérdés, illetve inkább kérés. Nem adsz nekünk egy dalt, hogy meghallgathatóvá tegyük a soundcloudunkon?
- De, miért ne, persze. Holnapra kész lesz az egész lemez, úgyhogy mehet. Jövő héten meg leadom a rádióknak és meglátjuk.
- Tényleg, szerinted ez mennyit jelent, ha játszanak valamit a rádiók?
- Önmagában semennyit. Ez attól függ, hogy betalál-e egy közeget. Ha igen, akkor nagyon nagyon megdobja a rádiós játszás a produkciót. Ha meg az van, hogy kurva jó a szám, de nem talál be egy közeget, akkor meg hiába.
- Szerinted van bármilyen „recept”? Mert sokan mondják, hogy a magyar nyelv, meg hangszerelés, meg számszerkezet, meg mittomén.
- Nincs. Ha recept van, akkor az már megfelelési kényszer. Elveszik a hitelesség.
-Ebben egyetértünk. Na, akkor szólj ha kijön a lemez, részemről nagyon várom! És köszi.
És íme a link a dalhoz: http://soundcloud.com/blokkerblogger/frenk-lehetsz-b-rmi
