Blokk

 Borosi Gábor, ismertebb nevén Kibu, akit a Metropol Studio alapító-tulajdonosaként, vagy akár az Eat Me, vagy a Korai Öröm billentyűseként ismerhettek, egyszer csak írt egy emailt nekem és egyéb barátainak, hogy egy hónapig nem lesz elérhető, mert a Burning Man fesztiválra utazik Amerikába. Azóta visszatért, én pedig a minap megkértem, hogy meséljen már kicsit, mert amit fényképeken láttam egyszer erről a fesztiválról, az alapján a világ egyik legkülönlegesebb rendezvényének tűnik. Mesélt.

- Buring Man. Pár szót azért mesélj alapjaiban is a fesztiválról, mert biztos sokan vannak akik tudják (nagyjából) mi ez, de sokan vannak azok is akik nem. Illetve hogyan kerültetek ti oda, mert én egyszer csak kaptam tőled egy emailt, hogy nem leszel elérhető egy hónapig.

- 25 éve került először megrendezésre San Francisco-ban. Az utóbbi akárhány évben Nevadában tartják egy kiszáradt sóstóban, sivatagi éghajlaton. Fesztiválnak hívják, de nagyon sok mindenben különbözik egy hagyományos értelemben vett fesztiváltól. Igazából annyi a közös pont, hogy nagyon sok ember, fiataloktól egészen a nyolcvanas éveikben járókig, összegyűlnek és jól érzik magukat. Nagyon alkotó szellemben zajlik az egész, gyakorlatilag szinte csak résztvevők vannak nem is igazán látogatók. Kifejezetten ritka az olyan, hogy valaki csak úgy odamegy szórakozni. Többnyire csoportban érkeznek az emberek, és úgy hogy valamit létrehoznak, legyen ez egy műalkotás, egy zenekar, vagy egy party helyszín.

- Van bármi program, vagy amikor valakinek eszébe jut valami akkor csinálja? Mennyire van ez összeszervezve?

- Nagyon vastag programfüzetet kapsz a bejáratnál, de én egyetlen embert sem láttam, aki ehhez ragaszkodna. Ráadásul inkább olyanok vannak benne, hogy „hat órától van egy megnyitója valamelyik „camp”-nek” (a táborhelyeket, ahol egy rakat ember berendezkedik hívják így), vagy „közös jógázás kezdődik nyolckor” . De ezt nagyon szabadon kezelik. Zenei program, mint egy fesztiválon, hogy 6-tól játszik az x zenekar, 9-től meg az y, ilyen nincsen. Dj-k, zenekarok jönnek mennek ahogy épp gondolják.

- Ti mivel mentetek, mit vittetek? Illetve hogyan kerültetek oda?

- Többféleképpen ki lehet kerülni a fesztiválra. Esetünkben úgy történt, hogy van egy Burning Man alapítvány (Black Rock Arts Foundation), ami évente egy bizonyos számú művészeti kezdeményezést támogat. A mi Reonion névre keresztelt projektünknek (http://reonion.net/) van egy öt fős magja, akik kitalálták a koncepciót, beadták a pályázatot, és nagyon szerencsés módon meg is nyerték. Utána kezdődött a munka másik fele, pl. összeszedni a csapatot, mert ezt ugye 5 ember nem tudta volna megcsinálni. Végül 12-15 ember volt a stáb. A munka egy része már San Franciscoban elkezdődött a fesztivál előtt jó egy hónappal - előkészítés, építés, technikai, logisztikai, szervezési dolgok stb. A csapat tagjai közt van két friscói fiatal, egy házaspár, ők nagyon sokat segítettek. A group egy része náluk lakott, illetve többek közt az ő autóikkal mentünk a helyszínre. Aztán volt egy hét a sivatagban, ami effektív az installáció felépítése. Ez a fesztivál előtt történik. Azaz van egy hét kifejezetten az építésre, a második hét pedig maga a fesztivál.

- Amikor az építés folyik akkor nincsenek már ott eleve nagyon sokan? Hisz azt mondtad, mindenki leginkább résztvevő. Valamennyire ezek szerint már akkor elkezdődik a fesztivál, nem?

- A fesztivált idén 50 000 főre kalibrálták, végül negyven valahányezren voltak. Nagyon sok ember van már az építéskor is ott nyilván, ami csak azért nem látszik akkora tömegnek, mert elképesztően nagy területen van ez az egész. Például, amikor megérkeztünk láttuk, hogy az egyik legnagyobb helyszínt, a templomot már toronydarukkal építi egy több száz fős brigád. Iszonyú apparátusok dolgoznak, iszonyú technikákkal, rengeteg pénzből, gyakorlatilag a semmiért.

- Szóval vannak arcok, akik rengeteg energiát és pénzt beleölnek abba, hogy a sivatagban felépítsenek valamit, azért hogy a végén aztán felgyújtsák? Csak hobbiból, mert hogy ezért pénzt ugye senki nem kap.

- Igen. Ez valahol pont a fordítottja a fogyasztói társadalomnak. Hatalmas mennyiségű pénzt dobnak ki az ablakon, azért, hogy megvalósuljon valami, ami nem arról szól, hogy „ezt most megcsináltuk, ez a miénk és évekig birtokoljuk”, hanem azért, hogy a rendezvény végén megsemmisüljön.

- Mindenki felgyújt mindent?

Nem, nem mindenki, mert vannak olyan dolgok, amiket nem lehet felgyújtani. Többek között a mi installációnknak is műanyag borítása volt, amit nem lehet felgyújtani. Plusz, a felgyújtáshoz is nagyon komoly engedélyek szükségesek, aminek a beszerzését mi nem kezdtük el idén. Később beláttuk, hogy ez hiba volt, mert nagyon nagy feeling, hogy az ember dolgozik valamin két hónapig éjt nappallá téve, aztán az egész megsemmisül és nagyon örül neki mindenki. Ez egy tényleg nagyon jó érzés. Azért az installáció fából készült részeit mi is elégettük, szétszedés után.

Egyébként az elégetésnek, sőt még az installációk puszta szétszedésének is nagyon komoly szabályai vannak. Egy érintetlen természetvédelmi területre érkezik meg az ember, egy kiszáradt sóstóba, ahol tényleg nincs semmi. Se egy élőlény, se egy szikla, tényleg semmi, csak homok több száz kilométeren keresztül. Itt szokták megrendezni a gyorsulási, illetve sebességrekord beállítási versenyeket is, mert itt effektív nincs minek nekimenni. Kevés ennél sivárabb terület van a világon, legalábbis, ha csak pár tíz-húsz kilométert nézel előre. De ha feljebb emeled a tekinteted, akkor olyan 360 fokos panorámát látsz, mint sehol máshol. Ebben az értelemben az egyik leggyönyörűbb hely a világon. Visszatérve a szétszereléshez, éppen ezért nem lehet otthagyni semmit. Megérkeznek az emberek a semmibe, és felépítenek egy hipervárost, több emeletes cuccokkal, majd úgy tűnnek el, hogy még gödröket, vagy alakzatokat sem hagynak maguk mögött.

-Betemetik a gödröket, meg mindent?

- Igen. Illetve nem is szabad mélyre ásni, ez is egy szabály. Úgyhogy a nagyon magas építményeket hatalmas súlyokkal fogják meg, nagyon alacsonyan. De például a szennyvizet sem lehet szétlocsolni. Tehát mindenki minden szemetét, szennyét, mindenét viszi vissza magával. Ezt mindenkinek meg kell oldani valahogy.

- Be is tarják ezt? Mert az akkor nagyon jó.

- Betartják. Pont pár napja jelent meg egy térkép, ami arról szól, hogy ki mennyre tartotta be ezeket a szabályokat. Azon lehet látni, hogy 95%-ban tényleg mindenki betartotta. Van egy-két pirossal jelzett terület ahol nem, de ők pl. jövőre nem jöhetnek. Van egy ilyen szankció.

- Úgy tudom, hogy infrastruktúra mint olyan nincs, illetve vásárlásra sincs lehetőség, hanem visz mindenki mindent amit akar, és onnantól kezdve maximum cserél, vagy kér, vagy ad.

- Így van. Ebben is különbözik más fesztiváloktól. A lényeg, hogy totálisan kikerülsz a megszokott civilizációs kereteidből, mindezt borzasztóan szélsőségesek időjárási körülmények között. Sivatagi éghajlat van, ráadásul a világ egyik legszárazabb területén. Alap, hogy gondolkodás nélkül nagyon sokat kell vizet inni, illetve nem tanácsos sok alkoholt fogyasztani, illetve semmi olyan dolgot, amitől nagyon megborulsz, mert életveszélyes tud lenni. Ha nem is halsz meg, de elég szar helyzetbe kerülsz. Nem egy esetben ennek kórház a vége.

- Volt ilyen?

- Haláleset idén nem volt. Tavaly igen, de az egy öngyilkosság volt, kiszáradás vagy bármi hasonló nem volt. De tényleg veszélyes tud lenni. Tőlünk is vittek egy srácot kórházba Reno-ba egy biciklis balesetből kifolyólag. Figyelni kell éjszaka a közlekedésre, ugyanúgy mint akármelyik nagyvárosban. Nappal negyven fok van, éjszaka meg 5-10 fok között. Mindezt úgy, hogy telepített dolog a fesztiválon az mindössze a wc, (toi-toi vécék vannak), kézmosási lehetőség már nincsen, hanem baktérium ölő gélek vannak kirakva, ami egyébként tök jól működik. Pénzért jeget lehet kapni és kávét. Az legtöbb ember nem nagyon érintkezik a pénzzel, valamint szoros időprogram sincsen, hanem az időjárás diktálja, hogy mit csinálsz, mert ha nagyon meleg van, nem tanácsos kimenned a napra, éjszaka pedig fel kell öltözni. Tehát mivel a Nap (maga az égitest) befolyásolja a programot, ezért a civilizált létet nagyon meghatározó két dolog, a pénz meg az idő kiesik. És emiatt ez egy nagyon furcsa szituációba helyezi az egészet. Ja, és még két dolog kiesik: a telefon és az internet. Illetve idén láttam egy-két telefonáló embert, egy icipici térerő volt itt-ott, de nem jellemző és nem is nagyon igényli az ember. Pár nap alatt elég jól meg lehet szokni. Ismerős lesz az egész és nekem ez úgy jött le, hogy az ember nagyon érzi, hogy él. Oda kell figyelni dolgokra, de emellett nagyon „self expression” élmény és nagyon kedves közegben van. Ez nekem nagyon jól esett.

- Mennyire szól ez a fesztivál drogokról? Azért kérdezem, mert amikor én láttam képeket a Burning Man-ről, akkor elképesztő szürrealizmus mindenhol, tényleg olyan kreálmányok mintha Dali és unokatestvérei kimentek volna és összerakják a valamit. De volt konkrétan olyan kép, hogy egy csaj hátára ráírva "Help! Need LSD now!” De pl. te azt mondtad, hogy ez annyira nem jellemző.

- Tekintve, hogy kb. 50 000 ember van kint, nyilván mindenre van precedens. De közel sem szól annyira erről a dolog, mint mondjuk néhány más ismert fesztivál. Itt a nagyon szélsőséges körülmények miatt, illetve azért, mert az emberek nagy része valamit csinál, amire oda kell figyelni, -pl a biztonsági szabályokat be kell tartani, az építmények és egyéb dolgok miatt - nem jellemző, hogy nagyon szétcsúszott embereket látnál.

-Tehát képben van mindenki?

- Igen. Én nem láttam egyetlen öntudatlan, kellemetlenkedő, ordenáré vagy éppen ájult embert, akikkel az átlag zenei fesztiválokon bizony találkozunk szép számmal. Annál több totális elborulást, gyíknak öltözött kerékpárosokat, száz anyaszült meztelen embert biciklivel, toronydaruval felvont partyhelyszínt, csajokat lánszóróval,  és  minden olyasmit, amit a szabadság és a kreativitás megengedhet magának, viszont igen.

-Kvázi helyettesíti a mesterségesen előhozott dolgokat mindez, ami ott van?

- Én erről személyesen azt tudom mondani, hogy nekem pár nap alatt bekattant az, hogy olyan helyen vagyok, ahol egyáltalán nem kívánok semmiféle pótszert. De tényleg.

Nyilván az sem kizárt, hogy valaki csak csapatni jön el. Van a fesztiválon egy reptér, és nagyon fancy fiatalok, köztük ismert holywoodi sztárok jönnek csak bulizni a hétvégére. Nem építenek, nem vesznek részt szorosan semmiben, ők valószínűleg csapják magukat, ahol érik. De inkább az utolsó hétvégére jellemző az, hogy megérkeznek a magángépek és van egy elszabadultabb hangulata a helynek, és hirtelen nagyon sokan lesznek.

Az építés egy hete az tényleg dolgos, meg az utána következő napok is azért. Ám még az utolsó hétvégére se jellemező az eszement őrjöngés, inkább egy nagyon emberien hedonista atmoszféra.

- Akkor ez eléggé előhozza az emberi természetnek egy olyan oldalát, ami ott van nyilván mindenkiben, de az a fajta életmód, amit a modern ember él, nem helyezi előtérbe. Viszont egy sokkal egyszerűbb és természetközelibb élménynek tűnik, ami által magadhoz is közelebb kerülsz.

- Igen, abszolút. Igazából az van, hogy néhány alapszabályon kívül nem szól bele senki , hogy te most mit csináljál. Itt nincsenek elvárt, bevett formák, mint néhány szórakozóhelyen, vagy partyn. Ez nagyon lejáratott frázis, de itt tényleg azt csinálsz, amit akarsz. Ha pl. éppen meztelenül meditálva akarsz pár napot tölteni a templomban, akkor azt csinálod. Ha nagyon kisminkelve, trendi zenékre akarsz bulizni, akkor azt, és ezek között akármit, illetve, ha egyik nap ezt, a másik nap azt, azzal sincs semmi baj.

Mindezek ellenére mégsem torkollik káoszba a dolog, és minden nagyon békés. És az a furcsa, hogy hagyományos értelemben vett biztonságiak nincsenek a fesztiválon. Úgynevezett ranger-ek vannak. Több helyen jártunk Amerikában és ezt tapasztaltuk, hogy nem csak egy rendőrség van, hanem sok. Például a helyi rendőrök a ranger-ek, illetve a nemzeti parkoknak is saját ranger-ei vannak. Itt is van egy saját rendőrörs. A rangerek nagyon kedvesek, a hangulattól függően ők is valami mókás cuccot viselnek amellett, hogy van egy egyenruhájuk, és általában próbálják segíteni az embereket. Ha nagyon kirívó dolgot látnak, arra állítólag rászólnak, de én ilyennel nem találkoztam. Egyetlen alkalommal sem volt erőszak vagy bármi kirívó történet.

Megjelenik néha a helyi, nevadai rendőrség, de nem sok vizet zavarnak.

- Elmennek gondolom megnézni,hogy mi van, hisz érdekes.

Igen, kb. ennyi. Egyébként van egy „survival guide” (túlélési útmutató) az interneten, egy több oldalas pdf, és a belépőjegyre rá van írva, hogy ismered, és úgy lépsz be erre a területre, hogy ezt elolvastad, és nagyon egyetértesz vele. Abba le vannak írva jótanácsok droghasználattal, viselkedéssel kapcsolatban, amit láthatóan az emberek maguktól, vagy ennek hatására betartanak.

- Itt inkább az a házirend lényege, hogy hogy ne halj meg, nem?

Hát nem véletlenül survival guide. Egyébként van még egy nagyon jó hangulata a fesztiválnak, ami Amerikára amúgy is jellemző, miszerint az önrendelkezés itt nagyon működik. Úgy hozták létre ezt a fesztivált, hogy amíg különösen nem zavarnak törvényeket, addig azt csinálnak, amit akarnak. Nem nagyon különböznek a szervezők a résztvevőktől, gyakorlatilag egy csapatot alkotnak. És tényleg van egy nagyon erős cowboyos kiállás, hogy "mi márpedig itt bulizni fogunk, és kész". Nem hagyják magukat paráztatni az állami szervek részéről. 25 éve ezt csinálják, nyilván nagyon komoly tárgyalások vannak előtte, de a lényeg, hogy csinálják.

Mindeközben a sztereotípiák nagyon felolvadnak. Mi is találkoztunk több csapattal, akik tipikus kockásinges, kövér, harcsabajszos, sört vedelő amerikaik voltak, emellett hihetetlenül kedvesek és jó arcok. És ez a jellemző az egész fesztiválra. Szerintem egyszer mindenkinek el kéne oda látogatni, egyrészt, mert tényleg elmondhatatlan, másrészt mert nagyon nagy flash, és emelett nagyon tanulságos is. Remek alkalom, hogy közelebb kerülj a természethez, az emberekhez, és magadhoz is.

A srácok projekjét megnézhetitek itt:

www.reonion.net/

A rendezvény saját honlapján található képeket pedig itt:

http://galleries.burningman.com/browse?mediatype=photo&page=1#pastheader