Minap a Blokkba érkezvén ismét azt tapasztaltam, amit mostanában igen gyakran: a Kékmadár stúdió próbateremből Kardos Horváth Janó hangja száll kifelé. Jim barátommal magunkban oda is ítéltük a K2 zenekarnak a hónap legszorgalmasabb zenekara címet. A K2 ugyanis Janó új zenekarát takarja, illetve ez már nem is „csak” az ő zenekara, de erről is mesélt, meg saját magáról, a világról nagyon barátságos őszinteséggel.

- Téged legtöbben a Kaukázus zenekarból ismernek, illetve a Kafkaz-ból. Hogy is volt a sztori, csak, hogy az előzményeket is kicsit tisztázzuk?

-    A Kafkaz volt kvázi a Kaukázus előszobája, ahol egy gitárral születtek a dalok, illetve így is adtam elő őket. A Kaukázus pedig a teljes zenekaros verzió. Ennek 2010. januárjában volt az utolsó koncertje, de a Kafkaz gyakorlatilag, azóta is működik, illetve most már állandó zenésztárs lett Domonkos Tibi, az Óperenczia billentyűse, aki ez esetben gitározik. Aztán később a Kafkazból fejlődött ki, a Hahó együttes, ami a mi kis gyerek zenekarunk. Ennek a Földlakó volt a legismertebb dala, köszönhetően annak, hogy bekerült a rádióba. /Földlakó KHJ dalai kisebbeknek és nagyobbaknak 2010 EMI / De szerintem sokan erről is azt hitték, hogy Kaukázus darab, nem sajtóztuk agyon a dolgot. Ezek mennek egymás mellett, mármint a Kafkaz, meg a Hahó, de közben a felnőtt anyag is gyűlt, és most van annyi időm és összeálltak úgy a dolgok, hogy ezt el lehetett kezdeni. Kb…rábíztam a sorsra,  nem akartam soha castingolni, hogy kiválasszam, hogy ki a basszusgitáros, ki a dobos... Speckó zenekarvezetőnek tartom magam, ami egy kicsit operatív szerep, de nem hiszem, hogy ez szigorú önmegvalósítás. Nem osztok kottát,  ki mit játsszon, mert szerintem ezt így nem lehet. Legalábbis erre az én személyiségem kevéssé alkalmas. Nem feltétlen vagyok benne biztos, hogy ahogy elképzeltem valamit, az úgy tényleg igazán jó lesz, és erre jó egy zenekar, ahol mindenki beleszólhat a dolgokba, hogy szerinte mi hogy lenne jobb, stb.

- Hogy jött akkor össze a K2?

- A srácok írtak egy levelet a facebookon, hogy nekik van egy bandájuk, de nem nagyon jutnak egyről a kettőre és hallották, hogy nekem meg nincs zenekarom és mi lenne, ha együtt megpróbálkoznánk a dologgal.

- Aha, szóval ők egy meglévő zenekar voltak már akkor.

- Igen, illetve a K2 név az nekem korában már megszületett a fejemben.

-És miből jött a név, ha már itt tartunk?

- Sok mindenből jöhet. Egy jó kilátó, a világ 2. legmagasabb hegycsúcsa a Himalájában. Alig magasabb nála csak a Mount Everest,/világ legmagasabb 8848m/ viszont a K2-re annyira nehéz rá felmászni, hogy sokkal kevesebben jutottak fel rá, mint az Everestre. Netes kutakodásaim alatt kiderült, hogy van K2 nevű marihuana, küzdősport, Rákóczi téri örömlányokról készült film 1985-ből. Másrészt pedig ahogy az embert először megismeri a nagyközönség az szerintem levakarhatatlan, aminek van előnye, és hátránya is. Én most az előnyét nézem. A Kaukázus is hegység a K2 is az csak nagyobb.

- Bennem, ahogy meghallottam, jött egy asszociáció hogy ez, a Kaukázus utódbandája.

- Így is lehet, igen. Biztos, hogy lesz ilyen érzet az emberekben, hogy ez a folytatása.

- Játszotok egykori régi Kaukázus szongokat?

- Nem, nem jászunk, csak újat. A dalok meg voltak írva, meg itt-ott a Jamievel (Winchester) felveszegettük már őket, és most azokat játsszuk a próbákon, amíg nem ismerjük ki egymást zenekarilag teljesen. De én bíztatok mindenkit a zenekarból, hogy szerezzenek zenét, hozzák, írok rá szöveget szívesen.

- Egy egész albumnyi dallal megvagytok?

- Az a szerencse, vagy szerencsétlen helyzet van – ahogy vesszük - , hogy 50 körül van azon dalok száma amire azt mondja mindegyikünk, hogy oké, kurva jó, de innen jön a nehéz része. Fasza, egy gitárral fel van véve, de meg kell hangszerelni őket. Ami számomra sokkal nehezebb, mint magát a dalt megírni. Jó zenék vannak manapság, és én inkább csak hasonlítgatni tudok, hogy milyen hangzások tetszenek. Most nem akarok nagyon messzemenő következtetéseket levonni, de talán úgy mondhatnám, hogy előléptettem magamat és első sorban nem zenész vagyok, hanem megpróbálkozom összerakó szereppel. Mixet csinálok a zenéből. Ezért tervek szerint lesznek áthallások műfajokból.

- Te, hogy vagy ezzel az eklektika kérdéssel? Mert sok zenésszel beszélgettem erről mostanában és úgy látom 2 vonal van. Van aki kifejezetten egy stíluson belüli mozgást tart indokoltnak, és vannak, akik szeretnek nagyon sok hatást beengedni a zenéjükbe, egy lemezen belül is.

- Igen, nálam is kb ugyanez most, mint az utóbbiban van. Abban az esetben ezt teljesen el tudom fogadni, hogy ha nem erőltetett. Hanem hozzátesz hatásvadászat nélkül. Érzetek kora van.

- Mi foglalkoztat téged mostanában? Mi az, ami ebből bekerül a dalokba?

- Egyszerűen csak csinálni kell. Azt veszem észre, hogy amióta sikerül a zenéből élnem, nem járok hagyományos értelemben dolgozni, azóta nagyon belassult körülöttem a világ, és sokkal szarabbul mennek a dolgaim. A zenélés is. A kreatív folyamatokat valahogy leállította ez a siker-vákum. A zene szerintem szabadságot jelent, hogy máshogy ráflesselni a dolgokra. Sajnálatos módon a reflektorfény miatt annyira direkt és zavaró várakozással teli időszakom lett, hogy kevesebb inspirációt kaptam és azt vettem észre, hogy kezdtek öncélúak lenni a stúdióban, meg a számítógépen összerakott zenéim.  Kicsit olyanok, hogy engem baromira kielégítenek intellektuálisan, meg megemelem magam előtt a kalapom, hogy miket meg tudok fogalmazni, de azon túl ez nem érdekel senkit. Szóval szerintem, nagyon idézőjelbe a ”sztároknak ” vigyázni kell és nem szabad abbahagyni az előző életet.

- Miért, neked mi volt az előző életed?

- Há ez az, hogy semmi. Léha diák voltam.

- Ja, hogy te rögtön zenész lettél?

- Igen. Unatkozó, kritikus diák voltam, aztán jött a gyors házasság, gyerek. Akkor elkezdtem pikk-pakk dolgozni. Szállodai recepciós voltam, meg mittomén, aztán előreléptem, és egy cégnek voltam az értékesítési munkatársa. Aztán meg jött a zene, folyamatos átállások, ráállások. És aztán befutottunk, na bumm. És most már szeretnék valamit csinálni. Csak már nagyon megutáltam ezt az egész világot, ami egy kifejezetten mérgező, motiváció. Attól függetlenül, hogy drága a benzin, meg faszok a vezetők, nagyon rátelepszenek az emberre a médiák, szóval ettől függetlenül jó dolog, hogy élünk. Valahogy abba kéne szerintem visszamenni, hogy gyerek legyen az ember és csalódásai után is kíváncsi. Hogy azok, amik történtek vele, ne rohadjanak nagyon rá. Februárban elkezdtem járni egy iskolába, ami teljesen más világ, busisness, szolgáltatás fejlesztő dolog, hetente egyszer, szombaton. Tréningek, asszertív kommunikáció, vállalaton belüli HR, amikkel már mind érintkeztem egyszer csak most kicsit máshogy.

- És szereted?

- Szeretem. A kötöttséget nem szeretem, de azt semmiben nem szeretem. Nagy lelkesedéssel nekiálltam plusz hetente háromszor volt business english. 4-5 hétig bírtam, magamat manipulálni aztán egyszer csak fontosabb lett, valami más.  Akkor szépen elsatnyult a dolog , de kitartok és rezgek vele, járok és tanulok vele amennyit én akarok. Lesz komplett záróvizsga, arra nagyon készülök. Viszont az volt érdekes hogy találkoztam emberekkel akik abszolút nem az én közegem korosztályom, más fajta világban élnek, pl. 40-es anyukák, 35 éves dekoratív orvoslátogatók, 50-en túli érettségivel rendelkező munkanélküliek akiket továbbképez a munkaügyi központ. Változásban levő emberek.  Érdekes volt túlélőfeladatokat játszani velük,- mint csapatépítő tréning.  Vagy tárgyalástechnikát gyakorolni egymáson. Rajtam általában nevettek és a tréningvezetők rám is szóltak, hogy próbáljak meg kevesebb szlenget használni és ne járjon állandóan a lábam. De új megvilágításba is helyeztem egy csomó feladatot, amire pozitív visszaigazolásokat kaptam. Azt mondták simán lehetnék egy közepes cég marketingese. De közép európai régió alá nem adom már :)

- Mennyire jelenik meg a K2-ben a többi srác személyisége? Nyilván, hogy ki milyen hangszeren játszik, az mindenképp jellemző egy-egy zenészre. De ezen túl pl. hangszerelésben. Neked megvoltak a dalok, és azokat közösen kezdtétek el meghangszerelni, vagy nagyjából megvolt, hogy mit szeretnél ritmikába, basszusmenetbe, gitárkíséretbe dallamocskák és hasonlók?

- Egyedül egy számítógép előtt, egy flessel nekimenni egy dalnak és végig csinálni, az egy dolog, egy világ. A próbateremben ezt nem lehet így leközölni. Úgyhogy akármennyire is jó egy hangfelvétel, a próbateremben ennek új értelmezést kell nyernie. Tehát egy csomószor amit elpötyögtem, meg órákig szarakodtam azzal, hogy egy dob grooveot szét editáltam, aztán effektet kapott és az lett az egész számnak az alapja, azt például a próbateremben nem lehet. Nem akarom berakni gépről, hogy wawból szóljon, hanem akkor másként kell nekiállni valahogy a dalnak. Úgyhogy így, ebben biztos, hogy benne lesz a zenekar szerencsére. Én azt szeretem, meg azt tapasztaltam, hogy azok a dolgok működnek jól, akár párkapcsolati szinten is, meg életviteli szinten is, ahol működnek valamennyire a szinergiák. Ha sokfajta dolog egy irányba mutat. És így lesz szerintem valami életképes. Persze valakinek akkor is el kell vinni a felelősséget, meg kell valaki akire hallgatnak, meg akinek megbízunk a véleményben. Ez most én lettem, nekem egy új szerep, amit korábbi önmagamhoz képest fejlődés de valójában sem én sem te hanem a közönség dönt majd.

- Mennyire alakultál te emberileg, vagy gondolataid mennyire változtak meg az utóbbi időben, mondjuk a legutóbbi lemez óta – jó a Földlakót most ne soroljuk ide.

- Az a furcsa, hogy a Kaukázusos bepörgős időszakban én annyira nem csináltam azt, amit régen hogy automata szüretelő gépbe mentem át. Nem írtam. a naplót, a jegyzetelgetést, az írást is hanyagoltam Nem használtam az agyamat mindig csak koncert, szétcsesződés, koncert, koncert. Ez most megváltozott. Újra elkezdtem használni az agyamat , a szavakat, és azt veszem észre, hogy egyre kevésbé érzem én hogy a közügyekbe feltétlen bele kell pofázni. Nem akarom felülbírálni korábbi önmagamat, akinek ez volt az egyik vesszőparipája, de azt gondolom, hogy aktualitás ide vagy oda, ezt érintőlegesen lehet tenni és fogom is. A közösség lassabb mint az egyén, a közösség önálló jogi személy.

- Inkább belső gondolatokról fog szólni akkor?

- Inkább arról fog szólni amivel én találkoztam az utóbbi 2 évben, ami önmagamnak a teljesebb megismerése volt. Tudom ezek nagy buddhista közhelyek, de nincsenek rá jobb szavak, el kell fogadni az embernek önmagát, hogy adott esetben tele van szarral is meg hibákkal is, a tehetsége és érzelmei mellett. Meg arról, hogy a többi embert is valahogy úgy tudjam kezelni, ahogy azt én is elvárnám tőlük. Tehát megfordítani picit, még ha direktnek is tűnik és kezdeményezni. „Having fun, big smile, és kurva jó ahol vagyok”. És ha én jól állok valakihez, pozitívan -ezt is mondjuk már tapasztaltam- teszek bele energiát, akár, akkor ezek a dolgok elkezdenek működni. Illetve ott van az is, hogy párhuzamosan futnak egymás mellett olyan kemény dolgok, amik között az embernek nagyon nehéz az átváltani, az egyikről síkról a másikra. Van egyszer a körülöttünk lévő világ, ami valószínűleg mindig is szar volt és mindig voltak ijesztő dolgok benne, de azt mégse lehet, hogy az ember átadja magát ennek, és hagyja hogy ez lehúzza. Pampogni mindig lehet, de nem vezet sehova. Azt sem lehet, hogy az ember kivonul mert nincs hova. Én harcolni jöttem erre a bolygóra, a lelkemmel meg a testemmel és ugyan lehetne ez a béke bolygója de nem az ...” Ha nem tehetjük azt amit akarunk, akkor azt kell akarnunk amit tehetünk - tartja egy zsidó közmondás. Alkalmazkodás, újratervezés ! Lehet hogy közösségi lesz a K2...

- Már minthogy?

- Szinergiák működnek mert produceri szinten is van egy csomó segítség.

- Kikkel dolgoztok producerekkel?

- Schram Dávid benne van, ő a Dürer Stúdióban pörög, ő lesz a master felelős. László Viktor, Jamie, a Metropolban is keverünk Sándordani és Kibu vezetőség alatt hangszerelünk egy-két dalt T. Balinál is , egy szinttel lejjebb vannak songok az analóg pultban... Úgyhogy sok irányból indul el. Lehet, hogy közös lónak túros a háta érzés lesz, vagy kérdés, hogy lesz-e egység benne, ez még nem derült ki. Az biztos, hogy káosz van, ami a rendnek az előfeltétele.